Az idei esztendő negyed századnyi időt jelent immáron a zentai Délibáb csoport életében. Huszonöt év, ami alatt oly sok szép, felemelő, sikeres muzsikálás tarkítja ezt a színes palettát, hogy mindenképpen elmondható, fontos zenei ízvilágot és árnyalatot vitt a városunk, illetve szélesebb pátriánk életébe. Őseink dalos világát adta tovább a tisztelt hallgatóságnak, bárhol is szerepeltek az énekesek, citerások, betlehemezők. A dédapáink, ükapáink citerázós és dalolós világa jött elő a húrok zöngésén keresztül újra meg újra. A népzene a maga jelentőségét véglegesen soha sem veszítette el. A mában pedig fontos hogy tudjuk, kik vagyunk, honnét jövünk, merre tartunk. Zeneileg is...
A Tiszamente ősi idők óta hazája az embernek, s így a hangoknak, hangszereknek, daloknak, nótáknak is. Azok a hangszerek, népdalok, amelyeket ismerünk és énekelünk nemzedékről nemzedékre adódtak át. Zenta város életében a dalolás, citerázás megjelenése a múlt szürke homályába vész....Nehéz volna megmondani hogy mióta énekelnek az emberek. Amennyiben igyekszünk óvatosan fogalmazni, úgy talán azóta, amióta először letelepedtek ezen a vidéken... A XX. század során azonban lényeges változás következett be a zenei életünkben is. A Nagy Háború és az azt követő folytatás után egy merőben más világ született. Ebben az új létben néhány generáció alatt erősen lecsökkent a népzene iránti szeretet, érdeklődés. Ezen a ponton váltak fontossá azok a szólisták, csoportok, akik népzenét énekeltek s játszottak citerán, furulyán, hegedűn, brácsán, bőrdudán vagy éppen tekerőn. A táncházmozgalom is adott bizonyára lendületet s lelkierőt, és a hetvenes-nyolcvanak évek során sorra alakultak meg ezek a népzenei csoportok. Városunkban az idősebb korosztály régebb óta összejött muzsikálni többnyire valamilyen jelentős nap, vagy ünnep kapcsán (Napsugaras ősz), így ez az alakulás inkább egy átrendeződésnek mondható, hiszen a muzsika, a nóta az továbbra is fölcsendült. Immáron egy rendezettebb, impozánsabb formában is (Durindó megrendezése, Kóta).
A zentai népzenekutatók mint például Burány Béla, Bodor Anikó, Bodor Géza, Fábri Jenő, Tripolszky Géza gyűjtötték a táj legtöbb juhászattal, betyárokkal, vagy más tevékenységgel kapcsolatos folklóradatát, de Kiss Lajos népzenekutató, valamint Király Ernő is gyűjtött Horgoson, Királyhalmán, Zentán, Csókán és Moholon. Ez a gyűjtő munka zömmel a XX. század idejére esett. Ebből is látható, a népzenéből pedig hallható vidékünk mily szervesen épül bele a Kárpát-medence, a pannóniai magyarság zenéjébe, történelmi folyamataiba..., valamint az is, hogy a népzenei anyagot gyűjtő szellemi óriásaink számára ez a tevékenység mit is jelentett. Gondoljunk csak Bodor Anikóra, aki munkásságával beírta magát a Nagy Arcképcsarok halhatatlanjai közé...
A zentai Délibáb Magyar Művelődési Egyesület története a múlt század utolsó évtizedében kezdődött el, mert tagságának egy része a hivatalos megalakulás előtt is énekelt, citerázott alkalmanként Felsőhegyen, Zentán, vagy éppen másutt. Az 1991-es év során kezdett lassan körvonalazódni az a mag, amelyből a következő esztendő szeptemberében létrejött a Délibáb citerazenekar és vegyeskórus. Ezen alapítótagok pedig a következők voltak:
Csikós József, Fülöp Cecília, Graca Etelka citera (később Kopasz E.), Gubina Mihály citera, Györe István citera, Kis Lukács Ilona, Pásztor Klára citera, Torma Éva, Zapletán Magdolna (később Szalma M.).
A csapat művészeti vezetőjének a szerepére Pásztor Klárát kérték föl, s 2003-ig vezette a csoportot. Ebben a tizenegy esztendőben azután tovább bővült a tagság:
Balla János citera, Bálint György citera, Becskei György citera, Berta József, Bilicki Anna, Dobos Imre citera, Dobos István citera, Eszes Brigita, Graca Anikó citera, Graca Attila citera, Gulyás Béla, Hevér János tambura, Jakus György citera, Jenei János citera, Kis Jovák Ilona, Kovács Ervin citera, Kovács Éva, Kovács Julianna, Kovács Nemes László, Laták Mária, Molnár János, Molnár Julianna Márta, Papp Imre, Papp Sándor, Pilisi Attila, Szalma Lajos, Sándor Gábor citerával és énekkel mint zenei kisegítő, Tót Imre citera, Varga Andrea citera, Varga Verona, Zapletán Ilona.
A próbákon a felkészülésben amelyeket az Eugen kiállítási termében, majd a zentai Múzeumban tartottak, aktívan jelen volt Bodor Anikó is, aki a szaktudásával, gyűjtésének anyagával és vitruózitásával támogatta a lelkes tagságot. A későbbiekben más helyszíneken folyt tovább a munka. 2003-tól Kovács Ervin vette át a művészeti vezetést. Irányítása alatt is imponáló eredmények születtek. 2009-ben pedig Dobos István művészeti vezető kormányozta a zentai Délibáb csapatát, míg 2013-tól napjainkig Recskó Szabolcs. Említést érdemel az a tény, hogy az utolsó néhány esztendő alatt számos nyert pályázat nyomán új hangszereket tudtunk venni, de önálló kezdeményezésre is volt példa. Fölcsendült a népi furulya előadásainkban, hiszen őseink is szerették ezt a hangszert...
A 2003-at követő időszakban ismét jelentős változáson esett át a tagság:
Barát László furulya, és felesége Barát Emília, Bicskei Ilona, Csikós János és felesége Csikós Erzsébet, Katona József, Kálmán János, Kopasz Ildikó, Kovács Edina, Matykó Teodóra citera, Márkus Anna, Mészáros Etelka, Molnár István furulya valamint köcsögduda és felesége Molnár Jolánka, Nagy Mélykúti Dániel basszus- és prímcitera, Pataki Tibor citera, Prikidánovics Valéria, Rácz Szabó György, Recskó Szabolcs citera, doromb és furulya, Tandari Ferenc citera, Törteli Judit és Törteli Teodóra, Vajda Teodóra, Vass Sándor, Viola János csatlakoztak a tiszamenti dalolós társasághoz. Ki hosszabb, ki pedig rövidebb időszakra... A Délibáb MME Zenta tagjai közé ugyan nem sorolhatjuk Bata Mihályt, Rácz Szabó Józsefet és Tucakov Györgyöt (ők a zentai Sarkantyú tamburazenekar jeles tagjai), ám mindenképpen meg kell említeni hogy több mint egy éven át kisegítették a csoportot úgy a betlehemes előadásokon, mint a kórus férfirészlegének tagjaiként. A Délibáb MME tagjai is muzsikáltak a tamburazenekarral, Dobos István mint nagybőgős, és Varga Andrea mint prímtamburás. Ez is egy szép példa a csoportok közötti jó viszony ápolására...
Az alakulást követő időszakban Pásztor Klára volt a csoportvezető. Majd 2001-től 2007-ig mint csoportvezető, illetve 2007-től napjainkig Bilicki Anna lett az elnöke a csoportnak (ekkor alakult át civilszervezetté a Délibáb MME Zenta).
A szereplések tekintetében elmondható, hogy amióta létezik ez a társaság, mindig igyekezett eleget tenni a kívánalmaknak és felkéréseknek. Így Zentán és környékén lépett föl a csoport, a város ünnepén, könyv bemutatókon, kiállítás megnyitókon, karácsonyi és húsvéti műsorokon, kenyérszentelésen, gyertyás felvonuláson, népzenei találkozókon, arató versenyeken, lakodalmas és betlehemes találkozókon, gazdag ág vetélkedőkön.
1993 óta minden évben részt vett a zentai Délibáb tagsága a Délvidéken rendezett Durindón, igen jeles eredménnyel. Néhányan már az előző esztendőben is jártak ezen a rendezvényen, ugyan nem Délibáb csoportnévvel, de már ekkor is Bodor Anikó és Csonti Melinda útmutatásai nyomán énekelve... Ez a népzenei rendezvény az egyik, míg a Kóta a másik legjelentősebb szereplése a csoportnak minden esztendőben, illetve kétévenként.
Három alkalommal hívták meg a Durindó Gálaműsorára a csoportot, 2004-ben és 2005-ben, valamint 2007-ben. Magyarországon is születtek szép eredmények, 1995-ben Bugyin a Nemzetközi Népzenei Minősítőn arany fokozatot, 1998-ban a Vass Lajos Népzenei Szövetség által rendezett népzenei vetélkedőn kiváló arany fokozatot, 2001-ben Oromhegyesen a Gazdag Ág vetélkedőn az első díjat, 2004-ben Szolnokon pedig Magyar Zászló érdemrendet kapta a csapat, de említést édemel az is, hogy a csorvási lakodalmas találkozókon több ízben 1. helyezést ért el a tiszamenti lelkes tagság.
2002-ben a Kóta Országos Népzenei Minősítőn ezüst minúsítést, 2006-ban kiváló, 2008-ban és 2011-ben pedig az országos arany fokozatot szerzett a csapat. 2009 és 2011 között három ízben járt a Délibáb MME Zenta Bulgáriában a Balkán Népzenei Találkozón, öregbítve városunk és térségünk hírnevét.
Az eltelt évek alatt sokfelé eljutott a csoport, s muzsikált Békéscsabán, Budapesten, Bugyin, Csátalján, Csorváson, Csókán, Debrecenben, Deszken, Fölsőhegyen, Gödöllőn, Hódmezővásárhelyen, Kakasdon, Kanizsán, Kecelen, Kecskeméten, Kiskunhalason, Mórahalmon, Muzslán, Nyíradonyban, Pécsett, Sükösdön, Szászhalombatán, Szegeden, Szombathelyen, Törökszentmiklóson, Vámospércsen, a teljesség igénye nélkül felsorolva a városokat és a településeket... Felvidéken pedig Péderben a citera húrjaival és énekkel lopta be a hallgatóság szívébe a testvéri összetartozás zenéjét. Felejthetetlen élmény volt!
A röviden bemutatott történethez még hozzátartozik egy igen fontos pont. A Délibáb MME Zenta két esztendővel ezelőtt kapott egy felkérést a vidékünkön élő fiatalok önazonosság-tudatának megőrzése érdekében a Bolyai Farkas Alapítványtól, hogy tartson előadás-sorozatot, s ezen keresztül mutassa be a magyar népművészet gazdag kincsestárát, a magyar népzenét, annak hangszereit és dallamvilágát. Mindez pedig 18 előadáson keresztül történt meg 2015. decemberétől 2016. májusának végéig, amelyekről bizton állíthatjuk, sikeresek voltak. A valóban lelkes kis csapat színvonalas zenei és történelmi, zenetörténeti bemutatót tudott tartani, rendhagyó módon először ebben a városban. Nem jelentéktelen az a körülmény sem, hogy először a Délibáb MME Zenta csapata volt az, aki méltón emlékezett meg a zentai népzenegyűjtőkről: Burány Béláról, Bodor Anikóról, Bodor Gézáról, Fábri Jenőről, és Tripolszky Gézáról.
Az elmondottakból látható, hogy csoportunk igyekszik átadni azt az üzenetet, amit minden tagunk a magáévá tett, vall és amiben Isten mellett hisz: a népzene őseink ajándéka és hagyatéka, ők – mi magunk vagyunk. Amikor énekelünk és muzsikálunk, vagy másokat hallgatunk, tanulhatunk s utazhatunk a zene hullámain őseinket érezve. Nem szabad elfelednünk nagyapáink és dédapáink citeráinak zengését, furulyáinak dallamvilágát, énekük szárnyalását… Ez a mi küldetésünk.
Ezúton is szeretném megköszönni a részvételt és jószándékot az adatközlőimnek, akik segítették munkámat: Bilicki Annának, Csikós Józsefnek, Dobos Istvánnak, Hevér Jánosnak, Kopasz Etelkának, Kovács Ervinnek, Pásztor Klárának, Szalma Magdolnának és Szalma Lajosnak.
Írta: Recskó Szabolcs a Délibáb MME Zenta művészeti vezetője
Zenta, 2017. augusztusa
